Mikor megérkeztem hitetlenkedve néztem körül. Egy teljesen üres szobában találtam magam, a falak fehérek voltak és a kicsi Harry sírt összeroskadva. nagyon szívszorító látvány volt és nem kellett sokáig gondolkodnom, hogy ez megtörtént vele. Valószínüleg Harry legnagyobb rémálma közepébe csööpentem. Nyikorogva nyílt az ajtó é egy magas férfi lépett be, szemei vérben forogtak, ezében egy sörösüveget tartott. Nehezen tartotta magát és szédelegve odalépkedett a síró kisfiúhoz, aki ekkor felemelte a fejét.
-Apa!-húzta mosolyra a száját, de könnyei még mindig folytak.
-Edward.-biccentett a férfi, ezek szerint Harry apja. A következő pillnatban egy sikító nő rontott be az ajtón, orrából ömlött a vér, szemei dagadtak voltak a sírástól, végtagjai remegtek és az acán kék zöld foltok éktelenkedtek. Zokogott és védelmezően hívogatta magához Harry-t, aki amint megindult az apja megragadott. A karjára rámarkolt, majd a szoba másik feléhez hajította. Felsikoltottam amikor a kisfiú feje megsebesült és vér kezdett szivárogni belőle. Amikor a férfi az anyát célozta meg, széttörte a vállán az üveget. Újabb rémült sikítás hagyta el a számat. Harold nagy nehezen, megszédülve felállt és az apjára vetette magát.Ütötte ott ahol tudta. Egy kilenc éves kisfiú harcolt a saját 30 éves apja ellen. Megszakadt a szívem. Amikor Harry a férfi alá került, úgy éreztem, hogy most van elegem. Ránéztem a karomon levő medálra és megérintettem. Láttam a kijelzőjén Harry-t miközben alszik és ezt álmodja. Szörnyű látvány volt. Izzadt, fürtjei vizesek voltak az izzadságtól, nyugtalanul vergődött az ágyában. Majd hirtelen kinyitotta a szemét, fölriadt. Szüntelenül egy nevet ismételgetett: Skylar. Nem hittem a saját fülemnek. Riadt volt, rettegett és a nevemet ordította. Mi folyik itt? Miért értem kiabál? De megsajnáltam. Végett vetettem az álomnak. Már teljesen éber volt. Még mindig remegett. Ezt suttogta:
-Köszönöm Skylar. Na jó, mostmár tényleg elvesztettem a fonalat. Ez tud valamit? De hisz az képtelenség. Vagy csak volt még egy álma? Bár kötve hiszem, hogy velem álmodott volna.
Odamentem a szobájába, a tudatalattim oda vonzott.Úgysem láthat meg. Még mindig sokk alatt álltam, szerencsére Harry már visszaaludt. Ösztönösen betakartam és simogati kezdtem. Nyugtattam. Éreztem, ahogyan teste lassan lehűl a kezeim alatt és újra egyenletesen kezdi venni a levegőt. Ez a Harry szimpatikus volt, valahogy más volt. Törékenyebb, de mégis erősebb volt, nem volt felszínes, nem volt sztár, csak egy srác, aki nagyon sok mindenen ment keresztül. Bármilyen hülyeségnek is hangzik, jól éreztem magam vele, így kettesben, bár ő aludt és nem tudta, hogy ott vagyok én úgy éreztem, hogy megismertem egy kicsit legalább. Ez az oldala tetszett, de a hízelgő, felszínes, nagyképű tinisztár nem. Ott nem ő volt. Valami mást akart mutatni, ami tetszik az embereknek. De ez...Én nem értem, hogy lehet nyálas fiúkat szeretni. Harry egyik oldala tetszett és ezt megakartam ismerni, a másikat viszont minél messzebb akartam tudni magamtól. A törékeny oldala nagyon érdekelt, tetszett és vonzott. Holnap beszélek vele, megpróbálom előcsalogatni a komoly Harry-t. Előre tudom, hogy nehéz dolgom lesz. Összerezzentem amikor kinyitotta hatalmas zöld szemeit. Rámnézett a szemembe, rettegtem, hogy lát és én még mindig fogtam a kezeit.
-Van itt valaki?-kérdezte rekedtesen. Megköyyebbültem. Elakartam menni, de képtelen voltam rá, otthagyni.
-Már kezdek megőrülni is. Bár itt lenne!-sóhajtott nagyot. Nem tudtam kiről beszél és ezt nem is tudtam meg, mert hirtelen egy örvény ragadott magával és már vissza is kerültem a Tükörterembe. Jason herceggel találtam szembe magam, ugyan én feküdtm a földön, még mindig erősen szédültem.
-Ki volt az a fiú?-szűrte ki a fogai közt, szinte már köpte.
-Öhm, senki, Drága Hercegem! Csak egy ismerős.-rémültem meg tőle. Ökölbe szorult a keze.
-Csak egy ismerős mi?-nevetett gúnyosan.
-Nem értem Önt uram, miért hozott vissza?-kérdeztem és egyre jobban féltem, ahogyan közeledett.
-Nem érdekes. Mit csinált a fiúval?-kérdezte idegsen, és egy karjával felrángatott a földről Nagyon erősen szorított.
-É-én csak a dolgomat tettem Nagyságos Uram! Nagyon rossz álma volt, véget vetettem neki és megnyugtattam!-keltem vitára Jason herceggel. Egyre erősebben szorított, nem tutam mi baja van, nagyon fájt a karom. Még közelebb húzott magához és egy késsel mélyen belevájt a karomba. Nem értettem semmit, éreztem, hogy gyengülök és egyre homályosabban látok, aztán elterültem a földön és csak a sötétséget láttam magam körül....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése