2013. december 31., kedd
2. rész- The worst dream ever
Mikor megérkeztem hitetlenkedve néztem körül. Egy teljesen üres szobában találtam magam, a falak fehérek voltak és a kicsi Harry sírt összeroskadva. nagyon szívszorító látvány volt és nem kellett sokáig gondolkodnom, hogy ez megtörtént vele. Valószínüleg Harry legnagyobb rémálma közepébe csööpentem. Nyikorogva nyílt az ajtó é egy magas férfi lépett be, szemei vérben forogtak, ezében egy sörösüveget tartott. Nehezen tartotta magát és szédelegve odalépkedett a síró kisfiúhoz, aki ekkor felemelte a fejét.
-Apa!-húzta mosolyra a száját, de könnyei még mindig folytak.
-Edward.-biccentett a férfi, ezek szerint Harry apja. A következő pillnatban egy sikító nő rontott be az ajtón, orrából ömlött a vér, szemei dagadtak voltak a sírástól, végtagjai remegtek és az acán kék zöld foltok éktelenkedtek. Zokogott és védelmezően hívogatta magához Harry-t, aki amint megindult az apja megragadott. A karjára rámarkolt, majd a szoba másik feléhez hajította. Felsikoltottam amikor a kisfiú feje megsebesült és vér kezdett szivárogni belőle. Amikor a férfi az anyát célozta meg, széttörte a vállán az üveget. Újabb rémült sikítás hagyta el a számat. Harold nagy nehezen, megszédülve felállt és az apjára vetette magát.Ütötte ott ahol tudta. Egy kilenc éves kisfiú harcolt a saját 30 éves apja ellen. Megszakadt a szívem. Amikor Harry a férfi alá került, úgy éreztem, hogy most van elegem. Ránéztem a karomon levő medálra és megérintettem. Láttam a kijelzőjén Harry-t miközben alszik és ezt álmodja. Szörnyű látvány volt. Izzadt, fürtjei vizesek voltak az izzadságtól, nyugtalanul vergődött az ágyában. Majd hirtelen kinyitotta a szemét, fölriadt. Szüntelenül egy nevet ismételgetett: Skylar. Nem hittem a saját fülemnek. Riadt volt, rettegett és a nevemet ordította. Mi folyik itt? Miért értem kiabál? De megsajnáltam. Végett vetettem az álomnak. Már teljesen éber volt. Még mindig remegett. Ezt suttogta:
-Köszönöm Skylar. Na jó, mostmár tényleg elvesztettem a fonalat. Ez tud valamit? De hisz az képtelenség. Vagy csak volt még egy álma? Bár kötve hiszem, hogy velem álmodott volna.
Odamentem a szobájába, a tudatalattim oda vonzott.Úgysem láthat meg. Még mindig sokk alatt álltam, szerencsére Harry már visszaaludt. Ösztönösen betakartam és simogati kezdtem. Nyugtattam. Éreztem, ahogyan teste lassan lehűl a kezeim alatt és újra egyenletesen kezdi venni a levegőt. Ez a Harry szimpatikus volt, valahogy más volt. Törékenyebb, de mégis erősebb volt, nem volt felszínes, nem volt sztár, csak egy srác, aki nagyon sok mindenen ment keresztül. Bármilyen hülyeségnek is hangzik, jól éreztem magam vele, így kettesben, bár ő aludt és nem tudta, hogy ott vagyok én úgy éreztem, hogy megismertem egy kicsit legalább. Ez az oldala tetszett, de a hízelgő, felszínes, nagyképű tinisztár nem. Ott nem ő volt. Valami mást akart mutatni, ami tetszik az embereknek. De ez...Én nem értem, hogy lehet nyálas fiúkat szeretni. Harry egyik oldala tetszett és ezt megakartam ismerni, a másikat viszont minél messzebb akartam tudni magamtól. A törékeny oldala nagyon érdekelt, tetszett és vonzott. Holnap beszélek vele, megpróbálom előcsalogatni a komoly Harry-t. Előre tudom, hogy nehéz dolgom lesz. Összerezzentem amikor kinyitotta hatalmas zöld szemeit. Rámnézett a szemembe, rettegtem, hogy lát és én még mindig fogtam a kezeit.
-Van itt valaki?-kérdezte rekedtesen. Megköyyebbültem. Elakartam menni, de képtelen voltam rá, otthagyni.
-Már kezdek megőrülni is. Bár itt lenne!-sóhajtott nagyot. Nem tudtam kiről beszél és ezt nem is tudtam meg, mert hirtelen egy örvény ragadott magával és már vissza is kerültem a Tükörterembe. Jason herceggel találtam szembe magam, ugyan én feküdtm a földön, még mindig erősen szédültem.
-Ki volt az a fiú?-szűrte ki a fogai közt, szinte már köpte.
-Öhm, senki, Drága Hercegem! Csak egy ismerős.-rémültem meg tőle. Ökölbe szorult a keze.
-Csak egy ismerős mi?-nevetett gúnyosan.
-Nem értem Önt uram, miért hozott vissza?-kérdeztem és egyre jobban féltem, ahogyan közeledett.
-Nem érdekes. Mit csinált a fiúval?-kérdezte idegsen, és egy karjával felrángatott a földről Nagyon erősen szorított.
-É-én csak a dolgomat tettem Nagyságos Uram! Nagyon rossz álma volt, véget vetettem neki és megnyugtattam!-keltem vitára Jason herceggel. Egyre erősebben szorított, nem tutam mi baja van, nagyon fájt a karom. Még közelebb húzott magához és egy késsel mélyen belevájt a karomba. Nem értettem semmit, éreztem, hogy gyengülök és egyre homályosabban látok, aztán elterültem a földön és csak a sötétséget láttam magam körül....
-Apa!-húzta mosolyra a száját, de könnyei még mindig folytak.
-Edward.-biccentett a férfi, ezek szerint Harry apja. A következő pillnatban egy sikító nő rontott be az ajtón, orrából ömlött a vér, szemei dagadtak voltak a sírástól, végtagjai remegtek és az acán kék zöld foltok éktelenkedtek. Zokogott és védelmezően hívogatta magához Harry-t, aki amint megindult az apja megragadott. A karjára rámarkolt, majd a szoba másik feléhez hajította. Felsikoltottam amikor a kisfiú feje megsebesült és vér kezdett szivárogni belőle. Amikor a férfi az anyát célozta meg, széttörte a vállán az üveget. Újabb rémült sikítás hagyta el a számat. Harold nagy nehezen, megszédülve felállt és az apjára vetette magát.Ütötte ott ahol tudta. Egy kilenc éves kisfiú harcolt a saját 30 éves apja ellen. Megszakadt a szívem. Amikor Harry a férfi alá került, úgy éreztem, hogy most van elegem. Ránéztem a karomon levő medálra és megérintettem. Láttam a kijelzőjén Harry-t miközben alszik és ezt álmodja. Szörnyű látvány volt. Izzadt, fürtjei vizesek voltak az izzadságtól, nyugtalanul vergődött az ágyában. Majd hirtelen kinyitotta a szemét, fölriadt. Szüntelenül egy nevet ismételgetett: Skylar. Nem hittem a saját fülemnek. Riadt volt, rettegett és a nevemet ordította. Mi folyik itt? Miért értem kiabál? De megsajnáltam. Végett vetettem az álomnak. Már teljesen éber volt. Még mindig remegett. Ezt suttogta:
-Köszönöm Skylar. Na jó, mostmár tényleg elvesztettem a fonalat. Ez tud valamit? De hisz az képtelenség. Vagy csak volt még egy álma? Bár kötve hiszem, hogy velem álmodott volna.
Odamentem a szobájába, a tudatalattim oda vonzott.Úgysem láthat meg. Még mindig sokk alatt álltam, szerencsére Harry már visszaaludt. Ösztönösen betakartam és simogati kezdtem. Nyugtattam. Éreztem, ahogyan teste lassan lehűl a kezeim alatt és újra egyenletesen kezdi venni a levegőt. Ez a Harry szimpatikus volt, valahogy más volt. Törékenyebb, de mégis erősebb volt, nem volt felszínes, nem volt sztár, csak egy srác, aki nagyon sok mindenen ment keresztül. Bármilyen hülyeségnek is hangzik, jól éreztem magam vele, így kettesben, bár ő aludt és nem tudta, hogy ott vagyok én úgy éreztem, hogy megismertem egy kicsit legalább. Ez az oldala tetszett, de a hízelgő, felszínes, nagyképű tinisztár nem. Ott nem ő volt. Valami mást akart mutatni, ami tetszik az embereknek. De ez...Én nem értem, hogy lehet nyálas fiúkat szeretni. Harry egyik oldala tetszett és ezt megakartam ismerni, a másikat viszont minél messzebb akartam tudni magamtól. A törékeny oldala nagyon érdekelt, tetszett és vonzott. Holnap beszélek vele, megpróbálom előcsalogatni a komoly Harry-t. Előre tudom, hogy nehéz dolgom lesz. Összerezzentem amikor kinyitotta hatalmas zöld szemeit. Rámnézett a szemembe, rettegtem, hogy lát és én még mindig fogtam a kezeit.
-Van itt valaki?-kérdezte rekedtesen. Megköyyebbültem. Elakartam menni, de képtelen voltam rá, otthagyni.
-Már kezdek megőrülni is. Bár itt lenne!-sóhajtott nagyot. Nem tudtam kiről beszél és ezt nem is tudtam meg, mert hirtelen egy örvény ragadott magával és már vissza is kerültem a Tükörterembe. Jason herceggel találtam szembe magam, ugyan én feküdtm a földön, még mindig erősen szédültem.
-Ki volt az a fiú?-szűrte ki a fogai közt, szinte már köpte.
-Öhm, senki, Drága Hercegem! Csak egy ismerős.-rémültem meg tőle. Ökölbe szorult a keze.
-Csak egy ismerős mi?-nevetett gúnyosan.
-Nem értem Önt uram, miért hozott vissza?-kérdeztem és egyre jobban féltem, ahogyan közeledett.
-Nem érdekes. Mit csinált a fiúval?-kérdezte idegsen, és egy karjával felrángatott a földről Nagyon erősen szorított.
-É-én csak a dolgomat tettem Nagyságos Uram! Nagyon rossz álma volt, véget vetettem neki és megnyugtattam!-keltem vitára Jason herceggel. Egyre erősebben szorított, nem tutam mi baja van, nagyon fájt a karom. Még közelebb húzott magához és egy késsel mélyen belevájt a karomba. Nem értettem semmit, éreztem, hogy gyengülök és egyre homályosabban látok, aztán elterültem a földön és csak a sötétséget láttam magam körül....
1. rész- The meeting
-Sky! Tudnál segíteni?-hallottam Sarah hangját az emeletről. Én erre gyorsan letettem a kezemből a kávés csészét és és felrohantam.
-Mi a baj??-kérdeztem lihegve.
-Ja, semmi, csak nem tudom, hogy mit vegyek fel. Tudod, ma van az állásinterjúm.-magyraázta, mire leesett.
-Nem igazán tudom. Valami csinosat, de mégis meleget. Ehhez te értesz jobban.-vakartam meg a a tarkómat.
-Akkor ezt veszem.-jelentette ki és elviharzott a fürdőbe. Én meg csak nevettem rajta, hogy miért kell ennyire komolyan venni, azt, hogy hogy nézel ki. Soha nem foglalkoztam ezzel ilyen szinten. Ha már fönt voltam, én is felkaptam magamra valami egyszerű ruhát. A következő pillanatban csörgött a telefonom, a menedzserem David hívott.
-Szia Dave! Mizu?-köszöntem neki vidáman.
-Szia Sky, betudnál jönni most azonnal? Van egy új ajánlat a számodra és már várnak rád. Hozz edző cuccot is!-mondta idegesen.
-Persze, máris indulok! 20 perc és ott vagyok!-feleltem, majd letettem. Összekaptam a cuccomat és hagytam üzenetet Sarah-nak, hogy elmentem, majd felszálltam a buszra. Idegesen tördeltem az ujjaimat, hogy vajon mi lehet ennyire fontos és kik az új ügyfelek.
Amikor beléptem a stúdióba a döbbenettől eltátottam a számat. A One Direction állt előttem teljes pompában és mindannyian vigyorogtak rám. Utálom őket, egy szar és nyálas fiúbanda.
-Szia cica!-vigyorgott a bongyor, persze a nagy nőcsábász, Harry.
-Te engem ne cicázzál Göndörke.-szóltam vissza gúnyosan, mire láttam, hogy meglepődik. Na valaki visszaszólt a nagy Harry Styles-nak? Húha.
-Á, szia Skylar, gyors voltál!-mosolyogtt rám David.
-Oké, mi ez az egész?-mutattam a fiúkra.
-Jah, most kezdődik a turnéjuk és kéne egy háttértáncos. DE mivel te vagy a stúdióbn a legtehetségesebb és a híred sem rossz, ezért t leszel az, aki néhány számnál egyedül táncol. De nem csak a hátuk mögött, hanem körülöttük meg hasonlók.
-Jézusom! Tehát turnéznék VELÜK? Nah, azt már nem! Miért is kéne nekem ezzt elfogadnom?-keltem ki magamból teljesen. David elnézést kért a fiúktól és messzebb vont.
-Mert ha nem teszed meg, ki vagy rúgva!-sziszegte a fogai közt megvetően, majd mosolyogva visszafordult a fiúkhoz. Teljesen döbbenten álltam. Kisemmiznek. Muszáj megtennem, bármennyire is utálom őket. A munkámért, a pénzért és az álmomért.
-Elfogadod?-kérdezte David mosolyogva.
-Legyen.-vontam meg a vállam.
-Nos fiúk, úy látszik, megvan a táncosotok!-fordult a bájgúnárokhoz, akik örömükben megöleltek, de én erősen eltoltam őket magamtól.
-Csak semmi ilyesmi! Ennyire nem vagyunk jóban!-fenyegettem meg őket, majd elindultam átöltözni.
Mikor visszaértem táncterembe, láttam, hogy leesett az álluk és vággyal teli tekintettel lesték minden egyes mozdulatomat, miközben mutattam nekik néhány lépést. Undorító volt és a gyomrom is kavargott tőle, pláne amikor ránéztem a Göndörre. Zöld szemeivel kiéhezve bámult, tekintete mindenhova követett, arcán egyre szélesebb vigyor ült, göndör fürtjei az arcába hullottak, de mintha észre se vettte volna. Furcsa volt a tekintete pedig zavarbaejtő. Nah, nehogy már! Engem nem hozhat zavarba holmi nagyképű tinisztár. Mikor befejeztem az "előadásomat" mindenki tapsolt. Szeretek táncolni, ebben kiteljesedhetek. Kilenc éves korom óta van egy kis hírnevem. Boldog vagyok, ha megállítanak az utcán, fotózásra. Örülök neki, hogy az emberek elismernek, de nem rohannak le elmebeteg módon. Sokan ismernek, de nem mindenki, és ez így tökéletes.
-Nos, Skylar megint tökéletes voltál.-kacsintott David. Várjunk, kacsintott? Ugye ez nem bepróbálkozás akart lenni? Mert ha igen, esküszöm, hogy...
-Be kéne vállalnod még valamit.-nézett rám kínosan Dave.
-Mi az?-sóhajtottam.
-A srácoknak egy új táncttanárra lenne szükségük, hogy betanuljanak pár lépést a turnéra. Elfogadnád?-kérdezte szinte már könyörgő szemekkel. De engem nem lehet, olyan könnyen megtörni.
-Viccelsz? Még csak a zenéjüket sem ismerem!-fakadtam ki.
-Majd úgy is megismered. Kérlek!-könyörgött tovább.
-Nem.-mondtam egyszerűen, de aztán a Béna Direction is elkezdett rázendíteni, hogy tanítsak lépéseket.
-Minek? A rajongóknak szerintem az is elég, ha egy helyben álltok a színpadon, énekeltek és letépítek magatokról a pólót!-vontam vállat.
-Ohó, szóval te is szeretnéd?-kérdezte incselkedve Bongyorkirályfi.
-Pofa be Harold! Nem vagyok rajongó, ezáltal nem is rendelkezem ilyen vágyakkal.-zártam le a témát. Erre mindenki "húúú-zni" kezdet, hogy hogy leteremtettem Harry-t. De természetesen Göndörke sem hagyta annyiban, rögtön visszavágott:
-Majd fogsz!
-Álmodban sem!-válaszoltam.
-Te nem mondhatod meg, hogy mit álmodhatok és mit nem!
-Ó, dehogynem.-vigyorogtam sokat sejtetően, majd elhagytam a termet, hogy visszaöltözzek a ruháimba.
-Nekem így is tetszel!-kiáltott utánam Harold, mire megforgattam a szemeimet. és visszakiáltottam:
-Szerinted nem pont leszarom? Beszólásomat egy újabb "húú-zás" majd röhögés követte, amit mosolyogva fogadtam.
Éppen a stúdióból rohantam kifele, amikor valaki a karomnál fogva viszarántott, így pont szembe kerültem vele. Göndör fürtjei csikizték az arcomat, leheletét éreztem magamon, túl közel volt.
-Szállj le rólam!-löktem el, de még mindig szorította a karomat.
-Mit akarsz Bongyorkirályfi?-kérdeztem gúnyosan mosolyogva.
-Ó, ha azt tudnád!-kacsintott és még közelebb húzott magához.
-Eressz el! Nem akarok tőled semmit, nem adok egy éjszakát sem! Nem vagyok hülye, tudom mire megy ki a játék. Sajnálom, na csá, sajna nemsokára találkozunk.-mondtam és megindultam volna, ha nem ránt megint vissza.
-Miért utálsz ennyire?-kérdezte, szinte suttogta a fülembe.
-Bocsi Styles, de ezzel nem kergetsz az őrületbe, nem remegnek lábaim ha hozzámérsz, vagy belesuttogsz a fülembe. Nem alélok el a látányodtól és nem pirulok el, ha hozzám szólsz. És hogy miért utállak? Nos, nézz magadba, vagy olvass néhány cikket magadról, vagy mondjuk, nézz tükörbe.-fejeztem be, majd eg egyszerű mozdulattal kirántottam magam a szorításából és elindultam a buszmegállóba.
-De hisz nem is ismersz!-kiáltott utánam.
-Ó, nehogy azt mond, hogy a cikkek alaptalanok. Nincs is szükségem arra, hogy megismerjelek, mert nem akarok tőled semmit. Úgy is egy hatalmas csalódás lenne. Viszlát!
-Majd megismersz! 1 hónap, 1 hónapot adok arra, hogy megszeress és meglátod, mindent máshogy fogsz látni, mint most.
-Kötve hiszem!-intettem és felszálltam a buszra.
Az úton apu hívott.
-Szia Édesem! Hogy vagy?-kérdezte kedvesen.
-Szia apu! Megvagyok, nagyon hiányzol!-mosolyogtam a vonalba.
-Te is nekem Drágám, de attól tartok rossz hírem van.Kanadába kellett jönnöm és ideköltözöm. Ha szeretnéd eljöhetsz ide hozzám, csak tudom, hogy Los Angeles-en van a karriered, nem akarlak elszakítani tőle. És majd megpróbállak gyakran látogatni.
-Oh, megértem. Én itt maradok, most én is utazgatok, de majd hívj, ha szeretnél jönni. Bármikor szívesen látlak!-mondtam kicsit csalódottan.
-Rendben Szívem, további sikereket és majd minden nap beszélünk. Szeretlek! Most mennem kell, Szia!-köszönt el, majd bontotta a vonalat. Nagyon hiányoyni fog apu, mivel nekem már csak ő van meg Sarah. De majd ezt is átvészelem valahogy, végülis nem akkora gond.
Még nem érkezett meg Sarah, ezért egyedül voltam otthon Mazy-vel. Átöltöztem, de nem akartam pizsibe öltözni, úgyhogy csak valamit magamra kaptam.
Nekiálltam főzni, mivel nemsokára vacsiidő és tudom hogy Sarah-nak ma nehéz napja volt az állásinterjú miatt, de sikerüt neki, így gondoltam meglepem egy kis kajával, méghozzá a kedvencével. Rántott csirke, sültkrumplival, bár magamnak salátát készítettem, mivel táncolok, tartanom kell a súlyom. Készítettem egy kakaóspiskótát, majd megterítettem. Mire hazaért már minden készen várta.
-Szia Sarah! Gratulálok!-ugrottam a nyakába, mint egy kisgyerek.
-Jajj, Sky! Köszi, én is úgy örülök neki! Mi ez a finom illat?-szaglászott körbe.
-Csak egy kis meglepi a Divatgurunak!-kacsintottam és bevezettem a konyhába.
-Jézus, nem kellett volna! Nagyon köszönöm!-mondta boldogan és egy hatalmas puszit nyomott az arcomra.
-Lássunk hozzá!-feleltem és mindketten vigyorogva falatoztunk és beszélgettünk mindenről. Alig várom az estét. Már mindent elterveztem. Harry álmába fogok egy kicsit "bekukkantani". Haha, látom is az ördögi mosolyt az arcomon. Holnapra mindent tudni fogok és jól megszívathatom, hahaha. Miután lezuhanyoztam, pizsit vettem leeküdtem aludni, mondván, most "bosszút állok", mire Sar csak nevetett, majd mosolyogva mellém feküdt ő is.
Amint lehunytam a szemem, máris Dreamway-ben találtam magam, ami az Álomjárók éjszakai lakóhelye. Minden felhőkkel volt körülvéve és én a kastély felé vettem az irányt. Az őrök elállták utamat, majd egy alapos ellenőrzés után beengedtek. Mielőtt a királyhoz járultam volna szempillantás alatt átöltöztem az Álomjáró lányok hagyományos öltözetébe:
Utána a király fogadott.
-Szia Skylar! Ma hova mész?-üdvözölt Jason herceg.
-Üdvözlöm Jason herceg! Hát apád hol van?-kérdeztem mélyen meghajolva.
-Sürgős dolga akadt, a határon túl, én helyettesítem.-felelte.
-Remélem minden rendben van. Csak az engedélyért jöttem.-feleltem és közelebb léptem.
-Ó, hogyne. Adom, gyere.-intett és átvezetett a Tükörtermebe. Itt amelyik embert bevezeti az uralkodó, nnak az ismerőseinek a képe látszik minden egyes tükrön, miközben alszanak, és ha megérintjük bármelyik tükröt, akkor azt mutatja, hogy az adott személy éppen mint álmodik. Varázslatos. Odalépett a dobozkához és rátette a keét. Automatikusan kijött belőle egy apró papírocska, majd őrök jelentek meg, minden tükörhöz egy-egy. Odaléptem Harry tükréhez, átadtam az őrnek az engedélyt ő pedig miután ránézett kinyitotta a tükröt és belelökött a színes ösvénybe....
-Mi a baj??-kérdeztem lihegve.
-Ja, semmi, csak nem tudom, hogy mit vegyek fel. Tudod, ma van az állásinterjúm.-magyraázta, mire leesett.
-Nem igazán tudom. Valami csinosat, de mégis meleget. Ehhez te értesz jobban.-vakartam meg a a tarkómat.
 |
| Sarah ruhája:) |
 | ||
| Én ruhám:) |
-Szia Dave! Mizu?-köszöntem neki vidáman.
-Szia Sky, betudnál jönni most azonnal? Van egy új ajánlat a számodra és már várnak rád. Hozz edző cuccot is!-mondta idegesen.
-Persze, máris indulok! 20 perc és ott vagyok!-feleltem, majd letettem. Összekaptam a cuccomat és hagytam üzenetet Sarah-nak, hogy elmentem, majd felszálltam a buszra. Idegesen tördeltem az ujjaimat, hogy vajon mi lehet ennyire fontos és kik az új ügyfelek.
Amikor beléptem a stúdióba a döbbenettől eltátottam a számat. A One Direction állt előttem teljes pompában és mindannyian vigyorogtak rám. Utálom őket, egy szar és nyálas fiúbanda.
-Szia cica!-vigyorgott a bongyor, persze a nagy nőcsábász, Harry.
-Te engem ne cicázzál Göndörke.-szóltam vissza gúnyosan, mire láttam, hogy meglepődik. Na valaki visszaszólt a nagy Harry Styles-nak? Húha.
-Á, szia Skylar, gyors voltál!-mosolyogtt rám David.
-Oké, mi ez az egész?-mutattam a fiúkra.
-Jah, most kezdődik a turnéjuk és kéne egy háttértáncos. DE mivel te vagy a stúdióbn a legtehetségesebb és a híred sem rossz, ezért t leszel az, aki néhány számnál egyedül táncol. De nem csak a hátuk mögött, hanem körülöttük meg hasonlók.
-Jézusom! Tehát turnéznék VELÜK? Nah, azt már nem! Miért is kéne nekem ezzt elfogadnom?-keltem ki magamból teljesen. David elnézést kért a fiúktól és messzebb vont.
-Mert ha nem teszed meg, ki vagy rúgva!-sziszegte a fogai közt megvetően, majd mosolyogva visszafordult a fiúkhoz. Teljesen döbbenten álltam. Kisemmiznek. Muszáj megtennem, bármennyire is utálom őket. A munkámért, a pénzért és az álmomért.
-Elfogadod?-kérdezte David mosolyogva.
-Legyen.-vontam meg a vállam.
-Nos fiúk, úy látszik, megvan a táncosotok!-fordult a bájgúnárokhoz, akik örömükben megöleltek, de én erősen eltoltam őket magamtól.
-Csak semmi ilyesmi! Ennyire nem vagyunk jóban!-fenyegettem meg őket, majd elindultam átöltözni.
-Nos, Skylar megint tökéletes voltál.-kacsintott David. Várjunk, kacsintott? Ugye ez nem bepróbálkozás akart lenni? Mert ha igen, esküszöm, hogy...
-Be kéne vállalnod még valamit.-nézett rám kínosan Dave.
-Mi az?-sóhajtottam.
-A srácoknak egy új táncttanárra lenne szükségük, hogy betanuljanak pár lépést a turnéra. Elfogadnád?-kérdezte szinte már könyörgő szemekkel. De engem nem lehet, olyan könnyen megtörni.
-Viccelsz? Még csak a zenéjüket sem ismerem!-fakadtam ki.
-Majd úgy is megismered. Kérlek!-könyörgött tovább.
-Nem.-mondtam egyszerűen, de aztán a Béna Direction is elkezdett rázendíteni, hogy tanítsak lépéseket.
-Minek? A rajongóknak szerintem az is elég, ha egy helyben álltok a színpadon, énekeltek és letépítek magatokról a pólót!-vontam vállat.
-Ohó, szóval te is szeretnéd?-kérdezte incselkedve Bongyorkirályfi.
-Pofa be Harold! Nem vagyok rajongó, ezáltal nem is rendelkezem ilyen vágyakkal.-zártam le a témát. Erre mindenki "húúú-zni" kezdet, hogy hogy leteremtettem Harry-t. De természetesen Göndörke sem hagyta annyiban, rögtön visszavágott:
-Majd fogsz!
-Álmodban sem!-válaszoltam.
-Te nem mondhatod meg, hogy mit álmodhatok és mit nem!
-Ó, dehogynem.-vigyorogtam sokat sejtetően, majd elhagytam a termet, hogy visszaöltözzek a ruháimba.
-Nekem így is tetszel!-kiáltott utánam Harold, mire megforgattam a szemeimet. és visszakiáltottam:
-Szerinted nem pont leszarom? Beszólásomat egy újabb "húú-zás" majd röhögés követte, amit mosolyogva fogadtam.
Éppen a stúdióból rohantam kifele, amikor valaki a karomnál fogva viszarántott, így pont szembe kerültem vele. Göndör fürtjei csikizték az arcomat, leheletét éreztem magamon, túl közel volt.
-Szállj le rólam!-löktem el, de még mindig szorította a karomat.
-Mit akarsz Bongyorkirályfi?-kérdeztem gúnyosan mosolyogva.
-Ó, ha azt tudnád!-kacsintott és még közelebb húzott magához.
-Eressz el! Nem akarok tőled semmit, nem adok egy éjszakát sem! Nem vagyok hülye, tudom mire megy ki a játék. Sajnálom, na csá, sajna nemsokára találkozunk.-mondtam és megindultam volna, ha nem ránt megint vissza.
-Miért utálsz ennyire?-kérdezte, szinte suttogta a fülembe.
-Bocsi Styles, de ezzel nem kergetsz az őrületbe, nem remegnek lábaim ha hozzámérsz, vagy belesuttogsz a fülembe. Nem alélok el a látányodtól és nem pirulok el, ha hozzám szólsz. És hogy miért utállak? Nos, nézz magadba, vagy olvass néhány cikket magadról, vagy mondjuk, nézz tükörbe.-fejeztem be, majd eg egyszerű mozdulattal kirántottam magam a szorításából és elindultam a buszmegállóba.
-De hisz nem is ismersz!-kiáltott utánam.
-Ó, nehogy azt mond, hogy a cikkek alaptalanok. Nincs is szükségem arra, hogy megismerjelek, mert nem akarok tőled semmit. Úgy is egy hatalmas csalódás lenne. Viszlát!
-Majd megismersz! 1 hónap, 1 hónapot adok arra, hogy megszeress és meglátod, mindent máshogy fogsz látni, mint most.
-Kötve hiszem!-intettem és felszálltam a buszra.
Az úton apu hívott.
-Szia Édesem! Hogy vagy?-kérdezte kedvesen.
-Szia apu! Megvagyok, nagyon hiányzol!-mosolyogtam a vonalba.
-Te is nekem Drágám, de attól tartok rossz hírem van.Kanadába kellett jönnöm és ideköltözöm. Ha szeretnéd eljöhetsz ide hozzám, csak tudom, hogy Los Angeles-en van a karriered, nem akarlak elszakítani tőle. És majd megpróbállak gyakran látogatni.
-Oh, megértem. Én itt maradok, most én is utazgatok, de majd hívj, ha szeretnél jönni. Bármikor szívesen látlak!-mondtam kicsit csalódottan.
-Rendben Szívem, további sikereket és majd minden nap beszélünk. Szeretlek! Most mennem kell, Szia!-köszönt el, majd bontotta a vonalat. Nagyon hiányoyni fog apu, mivel nekem már csak ő van meg Sarah. De majd ezt is átvészelem valahogy, végülis nem akkora gond.
Még nem érkezett meg Sarah, ezért egyedül voltam otthon Mazy-vel. Átöltöztem, de nem akartam pizsibe öltözni, úgyhogy csak valamit magamra kaptam.
-Szia Sarah! Gratulálok!-ugrottam a nyakába, mint egy kisgyerek.
-Jajj, Sky! Köszi, én is úgy örülök neki! Mi ez a finom illat?-szaglászott körbe.
-Csak egy kis meglepi a Divatgurunak!-kacsintottam és bevezettem a konyhába.
-Jézus, nem kellett volna! Nagyon köszönöm!-mondta boldogan és egy hatalmas puszit nyomott az arcomra.
-Lássunk hozzá!-feleltem és mindketten vigyorogva falatoztunk és beszélgettünk mindenről. Alig várom az estét. Már mindent elterveztem. Harry álmába fogok egy kicsit "bekukkantani". Haha, látom is az ördögi mosolyt az arcomon. Holnapra mindent tudni fogok és jól megszívathatom, hahaha. Miután lezuhanyoztam, pizsit vettem leeküdtem aludni, mondván, most "bosszút állok", mire Sar csak nevetett, majd mosolyogva mellém feküdt ő is.
Amint lehunytam a szemem, máris Dreamway-ben találtam magam, ami az Álomjárók éjszakai lakóhelye. Minden felhőkkel volt körülvéve és én a kastély felé vettem az irányt. Az őrök elállták utamat, majd egy alapos ellenőrzés után beengedtek. Mielőtt a királyhoz járultam volna szempillantás alatt átöltöztem az Álomjáró lányok hagyományos öltözetébe:
-Szia Skylar! Ma hova mész?-üdvözölt Jason herceg.
-Üdvözlöm Jason herceg! Hát apád hol van?-kérdeztem mélyen meghajolva.
-Sürgős dolga akadt, a határon túl, én helyettesítem.-felelte.
-Remélem minden rendben van. Csak az engedélyért jöttem.-feleltem és közelebb léptem.
-Ó, hogyne. Adom, gyere.-intett és átvezetett a Tükörtermebe. Itt amelyik embert bevezeti az uralkodó, nnak az ismerőseinek a képe látszik minden egyes tükrön, miközben alszanak, és ha megérintjük bármelyik tükröt, akkor azt mutatja, hogy az adott személy éppen mint álmodik. Varázslatos. Odalépett a dobozkához és rátette a keét. Automatikusan kijött belőle egy apró papírocska, majd őrök jelentek meg, minden tükörhöz egy-egy. Odaléptem Harry tükréhez, átadtam az őrnek az engedélyt ő pedig miután ránézett kinyitotta a tükröt és belelökött a színes ösvénybe....
Prológus
A nevem Skylar Michigan, 18 éves vagyok és egy elég érdekes életet élek. Álomjáró vagyok. Igen, tudom, hogy ez így eléggé furának hangzik, de ez az igazság. Ez annyit tesz, hogy éjszaka, amikor minden normális ember alszik én az emberek álmaiban járkálok. Az a feladatom, hogy megvédjem őket a rossz álmoktól. Mert bármilyen viccesen is hangzik a rossz álmok nagyon veszélyesek, pláne a gyerekeké, akik jobban hisznek ezekben a dolgokban, így gyakran valóra válnak. És volt már egy pár tragikus eset. Ezért azon vagyok, hogy megóvjam őket tőlük. De persze egyben teljesen normális életet is élek, legalábbis nappal. Van egy legjobb barátnőm, Sarah, aki az egyetlen őrzője minden titkomnak, ennek is. Három évvel ezelőtt mondtam el neki. Mindig meglátogatom az álmaiban. Az apukámmal élek Los Angeles-ben, mert anyu meghalt, amikor 8 voltam. Hiányzik,de már nem sírok miatta, sok év eltelt azóta. Apu sokat dolgozik és utazik is egyben, ezért legtöbbször egyedül vagyok. Van egy kutyám, Mazy, akit nagyon szeretek, mindig megvígaszral, ha szomorú vagyok. Táncos vagyok, ezért sokan ismernek, hisz sokszor meg vagyok hívva rendezvényekre, vagy showkba.
Hát ez lennék én.... ;)
Sziasztok;)
Ez a történet nemrèg pattant ki a fejemből és bár még nem túl kerek, ha tovább olvassátok, akkor majd minden kialakul. Remélem, hogy ez a bemutatkozás egy kicsit felkeltette az érdeklődéseteket. Ez egy misztikus-fanfiction lesz majd.;)
Hát ez lennék én.... ;)
Sziasztok;)
Ez a történet nemrèg pattant ki a fejemből és bár még nem túl kerek, ha tovább olvassátok, akkor majd minden kialakul. Remélem, hogy ez a bemutatkozás egy kicsit felkeltette az érdeklődéseteket. Ez egy misztikus-fanfiction lesz majd.;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)