4.rész- Awkward

Sziasztok!:)
Nagyon-nagyon örülök a 4 feliratkozónak és remélem lesz több is.:) Ez a rész egy kicsit össze-vissza lett szerintem és rövid is lett, de remélem, hogy azért elnyeri a tetszéseteket. Nagyon szeretném, ha komiznátok is sokan!:)
Ez viszont nagyon cuki <3333: 

-Harry szemszöge-

-Készüljetek! 5 perc és kezdünk!-figyelmeztetett minket Kate, az útbaigazítós. Még sosem volt ilyen, de izgultam az interjú miatt. Mert tudtam, hogy nem fognak békén hagyni ezzel a témával kapcsolatban. Izgatottan tördeltem az ujjaimat, egyre jobban izzadtam.
-Hé, Hazza, minden okés lesz! Majd kimentünk rendben?-veregette meg a hátamat Louis.
-Kösz, haver! Mindig kihúztok a bajból!-néztem a srácokra hálásan. Niall éppen evett (ez miért nem lep meg?), Zayn Perrie-vel telefonált, Liam torka szakadtából ordított, mert egy kislány üldözte egy kanállal, Louis pedig mellettem állt, miközben egy répát rágcsált. Elnevettem magam. Mi lenne velem nélkülük? Megszólalt egy halk sípszó, mire mind az öten bevonultunk és leültünk Ellen-el szemben a kanapéra. A legtöbb tekintet rám szegeződött, úgy látszik az emberek szeretnek újságot olvasni. Ez ciki lesz.
-Sziasztok fiúk! Hogy vagytok?-kérdezte kedvesen Ellen.
-Köszi, jól, bár egyben izgatottak is vagyunk, mivel holnap indul a világturné.-fejtette ki Lou mosolyogva, mire a közönség hatalmas ujjongásban tört ki. Ez egy kicsit megnyugtatott.
-Mi újság barátnő ügyben? Liam?-kacsintott és az említett felé fordult.
-Most jelenleg nincs senkim. Amióta szakítottunk Daniellel nem is volt. Most még nem állok készen egy újabb kapcsolatra.-felelte megfontoltam, mint mindig. Végigkérdezett mindenkit, Zayn ódákat zengett Perrie-ről, Niall azt mondta, hogy a kaján kívül nincs más szerelme, Louis Elenaor-ról számolt be és...és hát rám került a sor.
-Khm... Most nincs senkim.-mondtam, bár kicsit elakadt a hangom, mert eszembe jutott Sky. Mindig ez van rágondolok. Remegek, a szívem hevesebben ver, elvesztem a fejemet és hirtelen nem tudom,  hogy hol vagyok.
-Hát ez nem volt túl meggyőző.-nevetett Ellen.
-Pedig most  nincs senkim.-mondtam határozottabban.
-Hát jó. Na de ha már úgyis nálad járunk, láttad reggel az újságot?-kérdezte. Izmaim megfeszültek, lesápadtam. Féltem. Mi lesz, ha nem leszek túl meggyőző?
-Láttam. Újabb hülyeség. Nincs semmi közöm ahhoz a férfihoz.-mondtam feszülten. Haragot, gyűlöletet és talán egy kis bűntudatot éreztem? Hiszen letagadtam a saját apámat...
-Oh, értem. Akkor ez csak egy újabb pletyka vagy félreértés ugye?-nézett rám szúrós szemekkel Ellen. Nem hitt nekem.
-Igen, az.-feleltem szemrebbenés nélkül. Itt befejezte a zaklatásomat. Megkönnyebbültem, de közben éreztem, hogy valami nincs rendben. Ez így túl egyszerű volt. Bár tudtam volna már akkor, hogy mi lesz a baklövés...

-Skylar szemszöge-

Miután hazamentünk Sar-ral a kórházból rögtön bekapcsoltam a TV-t és vártam az Ellen Degeneres show-t. Kiváncsi voltam, hogy hogyan húzza ki Harry magát ebből az egészből.
-Hát te? Nem pakolnod kéne?-jött be a nappaliba Sarah.
-Khm, de. Csak még megakartam nézni ezt.-mutattam a TV-re, ahol a fiúk éppen leültek a kanapéra.
-Áh, értem. Csinálok vacsit.-kacsintott és eltűnt a konyhában. Ezt megúsztam. Ellen a barátnőikről kérdezett és amikor Harry-hez ért, ledermedtem. Nagyon nem magabiztosan mondta,  hogy nincsen senkije. DE ezen én miért is akadok fenn? Hisz nem érdekel a nyálas fiúcska, egyáltalán nem kéne, hogy ez zavarjon. Hisz nem érzek iránta semmit.  Egyre jobban dühös lettem. Hirtelen már nem érdekelt semmi és senki, a távirányítót hozzávágtam a tévéhez és felrohantam a szobámba. Dühös voltam-e vagy haragos vagy talán csalódott? Nem tudtam. Össze voltam zavarodva. Miért akadtam ki? Nem fogok hozzá közeledni...Gyűlölöm!

-Harry szemszöge-

Kimentünk a kis színpadra és elkezdtük énekelni a "She's not afraid"-et. Végig Sky-on járt az agyam közben. Megőrjít ez a lány. Azt hiszem, hogy kicsit el kéne távolodnom tőle, csak addig, amíg el nem nyomom magamban ezt az érzést. Én nem tudom mit éreztem miközben, amikor énekeltem. De ez most más volt. Máshogy figyeltek az emberek. Mintha tudták volna az igazságot. Megijedtem és meggondolatlanul cselekedtem. Ugyanis....lerohantam a színpadról. Ennél kínosabb már úgysem lehetne. Erről pedig megint Sky tehet. Tönkretesz, már csak az is, ha rá gondolok. Nem akarok még egyszer szóba állni vele. Elkerülöm. Felkaptam magamra a kabátomat és kirohantam a hűvös szellőre. Csak futottam megállás nélkül, ameddig meg nem találtam egy kocsmát, bementem. Kezdődhet az este.

-Skylar szemszöge-

Lehunytam a szememet. A munka majd elfeledteti velem a fájó gondolataimat. Ma nem Jason herceg fogadott, hanem végre a király. Egy ismeretlen 14 éves lány álmába vezetett az utam. 
Egy sötét erdő szélén találtam magamat Éjszaka volt, csak a hold világított és telihold volt. Egy hangos farkas üvöltés. Jajj ne, egy újabb Vérfarkas rajongó álmával álltam szemben. Csodálatos. A másik irányba kezdtem el rohanni, egy hatalmas kastály felé. Mellettem a fák mozogtak, kétségbeesett sikítások hallatszottak a közelből, félelmetes ordítások szűrődtek ki a kastély nyitott ablakából. Egyből tudtam, hogy a kislány ott lesz. Viszont a kastély ajtaja zárva volt. Hirtelen gondolattól vezérelve felugrottam a legközelebbi ablakpárkányra és mászni kezdtem a nyitott ablakig, amit, mire pont odaértem volna...becsuktak. Hát persze, csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Feljebb másztam és már a tetőn álltam. "Akkor jön a Mikulás"-gondoltam magamban és beugrottam a kéménybe. Próbáltam visszafogni magamat, így nem sikítoztam a zuhanás közben. Egy poros szobába érkeztem. Szemben velem egy több helyen kilyukasztott, barna vászonfotel volt, mellette egy kis asztalka, rajta papírokkal. Felvettem az egyiket és megnéztem a dátumot. 1431. Ajjaj, Dracula születési éve. Mit össze nem álmodik ez a csaj. Megforgattam a szemeimet és elindultam kő csigalépcsőkön. Az ordítás felerősödött, egy ördögi kacaj, majd egy reményvesztett sikoly és....beléptem egy üres szobába. Csalódottan haladtam tovább. Nem sokkal később megtaláltam a helyiséget. Egy kórházi ágyon feküdt egy szőke hajú lány. Ruhái cafatokban lógtak rajta, végtagjai véresek voltak és torka szakadtából ordított, ugyanis felette egy fura lény (gondolom Dracula) állt egy késsel és a szívét célozta meg. Amikor pont közbe akartam volna lépni, megcsörrent egy telefont a lány zsebében. Dracula nem tudta mi az, hisz 1431-et írunk. De akkor, hogy kerül ide egy telefon? Eléggé össze lehet zavarodva, ez a lány. Majdnem elröhögtem magam, amikor felvette és beleszólt:
-Oh, Harry Drágám! Siess, itt vagyok a kastélyban és megakar ölni!!-sikította, majd letette. Jézusom. Harry? Ugye nem? A következő pillanatban egy lónyerítést lehetett hallani és a lépcsőn fehér lován száguldott fel Harry Styles, páncélban, majd elkiáltotta magát:
-Megmentelek Milady!  Itt már nem bírtam tovább, elröhögtem magamat. Kiléptem az álomból és még mindig nevettem. Hogy lehet valaki ilyen szánalmas? Mindent összeálmodott. Nem volt itt semmiféle rémálom, hiszen megmentette a lovagja, Harry. Istenem, hát ez...nem segített elfelejteni éppen, de legalább láttam Harry-t páncélban és okoztam magamnak egy pár felejthetetlen pillanatot.