Szédültem és a fejem is sajgott. Lassan próbáltam kinyitni a szemem. Először csak homályosan láttam, egy elmosódott alakot. Úgy zúgott a fejem, hogy nem hallottam semmit. Ám akkor hirtelen egy erős csapás az arcomon és teljesen feleszméltem.
-Jézusom, Sky! Mi történt?-rángatott Sarah. Próbáltam visszaemlékezni a tegnapra, de eléggé nehezen ment. Aztán minden beugrott. Megvágtak, elájultam és most itt vagyok.
-Khm...Valaki megvágta a kezemet Dreamway-ben és elájultam. Aztán most meg itt vagyok.-mondtam furán.
-De mégis hogyan? Jól érzed magadat? Muti a kezed!-mondta és kitakarta fájó végtagomat. Egy apró sikoly hagyta el a száját.
-Mi az?-kérdeztem megijedve.
-Ez nagyon csúnya. Hogy mész ma dolgozni???-árasztott el a kérdésekkel. Hát igen, Sarah mindigis aggódós volt. Lepillantottam a kezemre és engem is meglepett amit láttam. Egy nagyon mély, vérző seb volt az alkaromon, majdnem kilátszott a csontom. Megrémültem. Mindenre emlékeztem a tegnapból csak arra nem, hogy ki tehette ezt velem. Hogy fogok ma táncolni?
-Öhm, nem fáj annyira.-hazudtam.
-Aha, persze. Bekössem?-kérdezte, mire aprót bólintottam. Barátnőm egy fehér fáslival tért vissza és óvatosan betekerte vele a sebet.
-Köszi.-néztem rá hálásan, majd az arcára adtam egy puszit és felálltam, hogy átöltözzek.
-Harry szemszöge-
A tegnapi éjszakám borzalmas volt. Rosszat álmodtam, és újra a múltat. Mindig ott motoszkál a fejemben. Azt a napot sosem felejtem el. Szörnyű volt. Az álomban pedig oly valóságosnak tűnt. Apám azóta börtönben van, de gyűlölöm. Egy alkoholista, drogos szarházi volt. Emlékszem, hogy amikor tegnap éjjel az álmom már ott tartott, hogy ráugrok, vége lett. Skylar-re gondoltam. Felriadtam és éreztem, hogy van mellettem valaki. Megnyugodtam és úgy aludtam vissza. Megbolondít ez a lány. Tegnap óta csak ő jár a fejemben. Most van velem először olyan, hogy nem csak a teste vonz. Megakarom ismerni. Ő különleges, érzem, hogy más.
-Min gondolkozol haver?-jött le Louis az emeletről. Éppen a reggelimet ettem.
-Jah, én? Semmin.-tiltakoztam, de láttam, hogy ezzel nem győztem meg.
-Jól ismerlek. Skylar-ön igaz?-kérdete mosolyogva, miközben leült velem szemben.
-Igen. Tudod, megakarom ismerni.-nyögtem ki, szinte suttogva mondtam.
-Hogy mi? A szívtipró Harry Styles nemcsak lefektetni akar egy lányt?-hökkent meg.
-Naaa!-löktem oldalba.
-Oké, bocsi. De akkor hívd el randizni!-tanácsolta.
-Nem megy, Louis. Gyűlöl engem. Soha nem jönne el velem.-hajtottam le a fejemet szomorúan.
-Csak azért, mert nem ismer. Csak a sztárt látja benned, meg amiket a pletykalapok írnak. Olyan vagy valójában?-kérdezte.
-Nem.
-Akkor mire vársz? Mutasd meg, hogy te nem az vagy, akinek hisz. Mert jobb vagy haver. De ez a csaj tényleg más. Ne nyomulj, először légy a barátja és férkőzz a bizalmába. Mutasd meg, hogy ki vagy igazából!-mondta Lou mosolyogva.
-Mióta lettél te ilyen bölcs?-kérdeztem nevetve.
-Így születtem.-vont vállat és felállt.
-Na ne légy nagyképű! De azért kösz.-feleltem őszintén.
-Nincs mit, Hazza. Remélem meghódítod.-kacsintott, majd elhagyta a konyhát. Magamban mosolyogtam és elhatároztam, hogy ez most más lesz. 1 hónap múlva már kedvenli fog.
-Harry! Láttad a mai újságot???-rontott be a szobába Niall.
-Nem, de nem is szoktam nagyon újságot olvasni.-röhögtem el magam.
-Attól tartok ezt most muszáj lesz!-nyomta a kezembe. Amint elkezdtem olvasni, hatalmas mennyiségű harag és gyűlölet öntött el.
"George Samuel Styles-t (46) ma kiengedték a New york-i börtönből. A férfi 11 évvel ezelőtt súlyos testi sértés miatt került oda. Feleségét és fiát verte, alkoholizált és drogozott. A bíróság ma mégis szabad lábra helyezte. Az emberek azon gondolkoznak, (ugyanis nem tudják biztosan) hogy Mr. Styles, Harry Styles (19), a One Direction egyik énekesének az édesapja. Mivel Harry az interjúkon mindig csak anyjáról, Ann-ról szokott beszélni, az apa témát kerüli. Talán Harold Edwars Styles a kicsi 9 éves fiú, akit vert az édesapja? Vagy csak egyszerűen névrokonok. Egy biztos: Ma minden kiderül az Ellen Degeneres Show-ban, ahová ma estére hívták a brit fiúbandát. Harry biztosan nem maradhat tisztázatlanul."
A lábaim remegtek, a szívem zakatolt és lesápadtam. Hogy engedhették ki? És ha ez kiderül? Akkor engem utálni fognak, vagy sajnálni, vagy elítélni. Nem! Ezt meg kel akadályoznom! Le kell tagadnom! Valamit sürgősen ki kell találnom...
-Skylar szemszöge-
A sarki boltban vettem egy újságot és amikor megláttam a George-ról szóló cikket ledermedtem. Vajon Harry látta? Jézusom, szegény mit érezhet. Ez félelmetes, maga a rémálom. Felajánlom a segítségemet Harry-nek, csak azt nem tudom még, hogy hogyan.
-David! Megjöttem!-kiabáltam a stúdióban.
-Itt vagyok! A fúk 5 perc múlva megjönnek! Addig öltözz át!-mondta.
-Oké.-feleltem és elrohantam az öltözőbe. Eléggé megijedtem amikor észrevettem, hogy fáslim vörös. Még mindig vérzik és egyre jobban fáj. Attól félek, hogy nem fogom tudni elállítani. Hogy üthetett át a fásli ilyen gyorsan? Valahogy el kell takarítanom, nem láthatják meg. Gyorsan leszedtem a kötést a karomról és láttam, hogy egyre mélyebb a seb. Valami mágikus késsel ejthették. Bár emlékeznék rá, hogy ki volt az... Kiöblítettem vízzel vágást, majd elkezdtem szorítani egy törölközővel, hátha eláll. Nem sikerült, de legalább csillapodott. Kerestem a szekrényben egy másik kötést és újra rátekertem.
Gyorsan felkötöttem a hajamat egy kontyba, majd átöltöztem.
-Sziasztok!-köszöntem, de nem néztem rá a Zöldszeműre.
-Szia Skylar!-mondták vigyorogva, mire én szemforgatva vezettem be őket a táncterembe. Nagyon fájt a karom. Féltem, hogy észreveszik majd a mozgásomon, hogy valami nincs rendben. Majd megpróbálok nem a fájdalomra koncentrálni.
-Na jó, akkor kezdjük! Tegnap kitaláltam pár lépést, miközben a számaitokat hallgattam.-modtam egy grimaszt vágva, majd a Live While We're Young-ra bemutattam egy komplett koreót. Amikor befejeztem tapsoltak, de nemcsak a srácok.
Egy nő állt az ajtóban. Csinoss, fekete kiskosztümben, nem tudtam ki ő. -Ez nagyon jó, tetszik.-mondta mosolyogva. Én csak furán néztem rá.
-Jajj, ne haragudj! Miranda Wallis vagyok, tánctanár!-nyújtott kezet.
-Öhm, jó napot! Skylar Michigan, táncos.-fogadtam el. Kicsit ledöbbentem, hiszen David azt mondta, hogy én leszek a tánctanár, bár meg is könnyebbültem.
-David hívott. Azt mondta, hogy így kevesebbet kell majd stresszelned, meg nem szakad annyi minden a nyakadba. Gondoltam besegítek.-magyarázta el.
-Oh, köszönöm.-mondtam hálásan.
-Akkor, álljunk neki a gyakorlásnak! Kezdjük azokkal a dalokkal, amikben te is táncolsz!-csapta össze a tenyerét, majd mutatott néhány lépést és megkezdtük a gyakorlást. Két és fél óra múlva, minannyian kifulladva rogytunk le a padlóra. Nagyon megterhelő volt, pláne a karomnak.
-Á-á! Még nincs pihi, most jön csak a java!-kiabálta, mi meg egy reménytelen sóhaj kíséretében álltunk fel. Ám megszédültem, biztosan újra vérzek. Visszaestem a padlóra. Rémülten fordultak felém és Harry gyorsan odarohant.
-Minden oké?-kérdezte aggodalmasan.
-Persze, csak rosszul álltam fel.-erőltettem mosolyt magamra. Muszáj volt hazudnom. Annyira ciki volt a helyzet. Én vagyok a táncos és tökre úgy tűnik, mintha én nem bírnám az edzést. Minden nap minimum 8 órás edzésem van, nehogy már én ne bírjam. Márpedig így volt. Nehezemre esett a tánc. Egyre jobban szédültem és eszméletlenül fájt a karom. Nem bírtam.
-Tarthatnánk egy kis szünetet?-néztem kérdőn Miranára, aki bólintott. Harry nyújtott a kezét, de nem fogadtam el. Nem akartam gyengének tűnni, másrészt még mindig utáltam Harold-ot. Ezért, lassan felálltam, de újra meginogtam. Láttam, hogy Göndörke felém kap, de csak intettem neki, hogy jól vagyok. Majd kirohantam a WC-be. Egyre roszzabul voltam. Levettem a pulcsim, és észrevettem, hogy újra átitatta a vér a kötésemet. Reményvesztettem csúsztam le a padlóra, a hideg falnál.
-Harry szemszöge-
Nagyon megijedtem, amikor Sky nem bírt felállni. Miközben edzettünk, már akkor is láttam rajta, hogy egy picit kába. Vajon mi történhetett? Talán beteg? Az biztos, hogy nagyon erős. Mikor kirohant, utána futottam. Meg kell találnom. A Wc-ben találtam rá, összegörnyedve. Félelmetes látványt nyújtott. Az arca hófehér volt és a karján volt egy kötés, ami teljesen át volt itatva vérrel. Ijedten rohantam oda hozzá.
-Sky? Mi történt a karoddal?-kérdeztem akadozva.
-Ja, semmi, csak elestem, tegnap.-mondta mosolyt erőltetve az arcára. Na ne, azt hitte, hogy beveszem?
-Őszintén!- kértem. Próbáltam nem a legrosszabra gondolni. Aggódtam érte.
-Semmi, jól vagyok.-tiltakozott, de alig volt erő a hangjában.
-Nem veszem be. Ki tette?-szűrtem fogaim között. Láttam, hogy meghökkent, majd félelem költözött a szemébe.
-É-én nem tudom, ne emlékszem.-hajtotta le a fejét. Mégiscsak igazam volt. Megtámadták. Eszméletlen dühös lettem.
-El kell állítani a vérzést. Segítek!-feleltem gyengéden és elkezdtem letekerni róla a kötést.
-Ne! Nem kell! De miért foglalkozol velem?-fogta meg a csuklóm és belenézett a szemembe. Elvesztem a tekintetében, mélykék szemében. Olyan gyönyörű volt. Megbabonázott, ezért a tudtom nélkül feleltem ezt:
-Mert érdekel, hogy mi van veled.
-Öööö, mi? Úgy értem, khm... -kapta el a tekintetét és láttam, hogy elpirult. Ha ezt váltom ki belőle, csak maradjak gyengéd és őszinte, úgy látszik ez tetszik neki. Ám amikor levettem a fáslit, kis híján elájultam. Nagyon mély volt a seb. Amikor ránéztem már nem volt nyitva a szeme, elájult. Felkaptam és kirohantam vele a mosdóból.
-Segítség!-ordítottam. Remegtek a lábaim, nagyon megrémültem, hogy mi lesz. A nagy ordítozásra természetesen kirohantak srácok és amint meglátták a kezemben lévő Sky-t, rémülten rohantak oda és faggattak, hogy mi történt. Mindent elmondtam, teljesen ki voltam borulva, miközben a karjaimban tartottam azt a lányt, akit egyre fontosabb lett számomra.
-Louis szemszöge-
Megható, ugyankkor elrettentő pillanat volt, amikor Hazza a karjaiban tartotta az eszméletlen Sky-t. Harry nagyon agódott és félt?. Úgy nézett a kezében tartott lányra, mintha a világ legértékesebb kincsét tartaná a kezében. Szerelmes? Az lehetetlen, hisz alig ismeri. Vagy létezik szerelem első látásra? Ezek szerint igen. Miután felébredt, beszélnem kell Sky-al, segítenem kell a barátomnak.
Hívtuk a mentőket, akik berakták a mentőautóba és elhajtottak vele. Harry-t úgy kellett visszafogni, hogy ne menjen vele.
-Hazza, nyugi! Minden okés lesz! Utánuk megyünk, oké?-tettem a vállára a kezemet.
-Oké. Skacok, ti maradjatok itt, Lou-val elmegyünk.-mondta és beültünk a kocsimba.
-Louis? Félek.-mondta hakan, amikor már úton voltunk a kórházba.
-Mitől?-kérdeztem meglepetten.
-Magamtól és az érzéseimtől.-vallota be.
-Bővebben?-kérdeztem, holott tudtam, hogy mi a válasz erre, de az ő szájából akartam hallani.
-Egyre jobban érdekel, hogy mi van Sky-al. Féltem. Aggódóm érte. Érdekel, hogy mi van vele. Izgulok, amikor a közelemben van és hevesebben dobog a szívem. Fontos nekem.-hadarta és amint észrevettem maga is meghökkent, azok amiket mondott. Nem gondolkozot mielőtt beszélt, csak a szívéből szólt.
-Hazza, szerintem te szerelmes vagy...-suttogtam.
-Nem, az nem lehet! Hiszen nem is ismerem!-tiltakozott dühösen. Nem firtattam tovább a lényeg, hogy én tudtam.
-Skylar szemszöge-
Mi történik? Miért sötét minden körülöttem? És miért nem tudom kinyitni a szememet? Hol vagyok? Fáj a karom. Várjunk, most már kezdek ébredezni. Látok homályosan néhány alakot körülöttem, hármat. Ááá, de erősen világít a lámpa.
-Hol vagyok?-nyögöm ki és már minden kirajzolódik. Bongyorka, Louis és egy...orvos áll előttem. Dèja vu érzésem van.Mintha ez már megtörtént volna. Göndörke szemében megcsillan valami, talán felismerés? Az lehetetlen....
-Kórházban.-válaszolja az orvos. Minden eszembe jut, most totál gyengének tűnhetek.
-Jól vagy?-kérdezi aggódva Harry.
-Igen, köszi Harold.-mosolygok. Ő is elvigyorodik és megjelennek a gödröcskék az arcán. Olyan aranyosak. Késztetést érzek rá, hogy megérintsem őket, de elnyomom magamban ezt az érzést.
-Hála az Égnek.-sóhajtja megkönnyebbülten. Jézusom, hova lett az arrogáns, nagyképű, perverz, önfejű, bunkó és nagyképű Harry Styles? Mert ez itt valaki más... Az álmában látott énje. Nagyon vonzó. Elpirulok. Mi történik velem? Olyan jól érzem magam most így vele, olyan más.
-Hölgyem, azt hiszem, hogy hazamehet, ha jól érzi magát.-szakít meg az orvos a gondolkozásban.
-Rendben, köszönöm.-küldök felé egy hálás mosolyt és felülök.
-Köszi Styles, hogy idehoztatok!-mosolygok a fiúkra, akik csak biccentenek.
-Holnap indul a turné.-mondja Louis.
-Hol kezdünk?-kérdezem.
-California. Aztán Nevada, Texas, majd a keleti part, Canada, Európa aztán Ázsia.-válaszol Harry, mire ledöbbenve bólintok.
-Hazavigyünk?-kérdezi kedvesen Louis.
-Nem kell, köszi, a barátnőm már úton van.-mosolygok rá és felállok. A vérzésem elállt, összevarták a sebet, jó a közéretem és minden okés.
-Biztos?-kérdezi aggódva Bongyorkirályfi.
-Biztos. Menjetek haza pihenni, holnap kezdődik a turnéés mam ég interjútok is lesz. De köszi mindent.-felelek nevetve, majd együtt kiléptünk a kórteremből.
-Akkor mi megyünk, Sky. Holnap reggel 6-ra ott vagyunk érted. Szia és vigyázz magadra!-mondja Louis, majd nagy meglepettségemre megölelt, de viszonoztam. Harry és megölelt. Bizsergés futott végig a testemen és melegség öntötte el a testem minden egyes részét. Olyan jó érzés volt az érintése. Soha nem akartam volna elengedni. De gyorsan észbekaptam és elengedtem, ő meg csak pimaszul vigyorgott. Nem, nem szabad érzéseket táplálnom iránta. Ha a közelemben van elvesztem a fejemet, ez félelmetes, mert még senki nem váltott ki belőlem ilyen érzelmeket.
-Sky!-szakított ki barátnőm hangja a gondolataimból. Amint odaért szorosan megölelt és csak úgy álltunk ott, ölelkezve, miközben folyamatosan Harry-n járt az agyam.
Húú de jó lett! :D siess a kövivel léci :)
VálaszTörlésköszönöm :) <3 sietek:)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés